Hi,Babycakes's! Itt az első rész remélem tetszeni fog.Komizzatok ,és iratkozzatok föl,ha Tötszik(y) van :3Esőcseppek hullanak az égből.Mintha az ég sírna.Apró cseppeket hagynak az ablakon majd szépen leszánkóznak róla,mint mikor szánkó verseny van télen..Ott ültem a sötétben teljesen egyedül várva,hogy mikor múlik el az eső és mehetek ki sétálni végre.Imádok a sötétben sétálni,nem tudom mért.Valakinek aza hiviéria,hogy otthon ülhet az ágyba tv-t nézve.Én nem tudok egyhelyben ülni,hajt a vérem,mint egy drogost a kokain..Kb így érzek a sötét iránt..Bele teremtettek..Lemásztam az ágyamról majd a szobámban lévő ablakhoz vettem az irányt ,elé álltam kezemet az ablakra téve és a róla lecsörgedező esőcseppeket néztem,ahogy versenyeznek egymással..Az üveghidegétől libabőr futott végig a karomon.Az ég keservesen sírt ,mintha valami rossz történt volna,vagy fog történni.De egyik pillanatról a másikra,mintha alább hagyott volna az eső.Megfogtam az ablak kilincsét ,majd azt elfordítva kinyitottam és kidugtam rajta a kezem..Márcsak csöppekbe esett így elhatároztam,hogy ideje elindulni.Fogtam a görgősszékemen hagyott kabátomat,majd felvettem és lefelé vettem az irányt a lépcsőn.Minden egyes lépésem alatt megnyikordult ,de egyedül élek szóval nem kell attól tartanom,hogy felverek valakit az álmából.Oda rohantam az ajtóhoz és magamra kaptam kicsit elnyűtt Conversemet,majd kiléptem az éjszakába.A zárral kicsit bajlódtam,de sikeresen nem törtem bele a kulcsot ,mint múltkor.A telefonom mellé csúsztattam a kulcsaimat,majd elindultam a kéj éhes éjszakába..Megcsapta orrom az esőtől nedves föld illata ami nagyon tetszett.Szerettem az esőt,én azokhoz az emberekhez tartozok aki inkább nyáron egy napernyő alatt kuksol kezében egy jó könyvvel..Jártam az utcákat ,mint egy kísértet arra kárhoztatva ,hogy ilyesztegesse az embereket.Kár,hogy egyáltalán nem vagyok ilyesztő kivéve mikor dühös vagyok.Akkor senkisem akar látni..A park mellett sétáltam az esti sétám végénél járva mikor az utcába be kanyarodott egy ében fekete kocsi..Fényszorója lyukat égetett a szaru hártyámba..Aúú.A kocsi leparkolt mellettem mire megilyedtem és elkezdtem hátrálni,egészen a villanyoszlopig ami halvány fényt adott a kis utcának.A vezető felöli ajtó kivágodott majd egy 20-as éveiben járó srác lépett ki az autóból.Arcát nem láttam a gyér világítás közben,de azt tisztán,hogy volt vagy 180cm(alulról karcolta a 190cm-t),szálkás izomzatú emberke volt.Nem tetszett nekem,tisztán éreztem,hogy nem egy jószándékú ember ,de hosszú lábait végig nézve esélyem se lett volna elfutni előle..Becsapva a kocsi ajtaját,a lámpa fényébe gyalogolt.Mostmár láthattam arcát.Vonásai ilyesztők voltak ,mint egy kidolgozott festmény ami azt harsogja "Nem menekülsz",Monalisa tuti megirigyelné.Kék szemei sötétséget sugároztak,miközben (szerintem) egész testét tekók borították.Alsó ajkát egy piercinggel lyukasztotta át ami még inkább ilyesztővé tette.
-Hello szépségem,nem gondolod,hogy túl késő van ahhoz,hogy egyedül lófráj itt kinn? Veszélyes eza környék.-szólalt meg rekedtes mély hangján amitől a hideg futkosott a hátamon.Tipikus "Enyém a világ" fiúnak tűnt ,aki nem félt belevetni magát az egyéjszakás kalandokba és az emberek kihasználását is hobbiként űzte.Amikor elvigyorodott megilyedtem..Nem azért mert ronda volt a mosolya azért mert ilyesztő volt.Úgy nézett ki,mint aki bármelyik pillanatba megtudna ölni.Ravazság csillogott mélykék szemeiben,ami nagyon nem tetszett.
-Igazad van! Nem is tudom,hogy mért vagyok még itt máris megyek haza.Örültem!-próbáltam udvariasnak tűnni,de szerintem az undor a szememben mindent elárult.Nem szerettem az ilyen embereket,nagyon nem. Épp fordultam,de ő ügyesebb volt így máris előttem termett,a villanyoszlopnak szorítva.
-Nem fogsz még haza menni,Boo...-suttogta fülembe mire összerezzentem.Honnan tudja a nevemet?Egyáltalán honnan ismer? Most először éreztem félelmet ,és nem nagyon tetszett ez az érzés..
Folyt.Köv..Remélem tetszett komizzatok és ne felejtsetek el,feliratkozni! xxLu
